Úton az 5G felé – A telekommunikáció jövője

Úton az 5G felé – A telekommunikáció jövője

Úton az 5G felé – A telekommunikáció jövője

gyártás

23 perc

A mobilhálózatok az elmúlt tíz évben rengeteget változtak. Most azonban, amikor a gépek is egymás között kommunikálnak, körvonalazódnak az igények a hálózatok új generációjára.

A teljes adást itt hallgathatja meg:

Az M2M Zóna adásában Bodnár Csaba és Khell Bogdán műsorvezetők foglalták össze, hogy honnan hová fejlődött a mobilkommunikáció, és milyen kihívások állnak az iparág előtt.„Hajdanán”, az első generációs (1G) mobilhálózatok idején teljesen más elven működött a telekommunikáció. Analóg szinten, nagyjából egy walkie-talkie technológiai fejlettségi szintjén beszélgettek egymással a készülékek, a hálózat csupán szervezettebb volt a kézi adóvevőknél.

1992-ben robbant be a köztudatba ténylegesen a mobiltelefónia. Ekkoriban építették ki a GSM (Global System for Mobile Communication) hálózatot, amely már digitális adattovábbításra is képes volt. Így korábban ismeretlen funkciók is megjelenhettek, mint például az SMS vagy a roaming, és természetesen a hívás minősége is jelentősen javult.

A GSM hálózat kiépítése óta jószerivel csak ugyanazt a rendszert tökéletesítgetik, mind szoftveres, mind hardveres módszerekkel, illetve növelik a teljesítményt és lefedettséget.

Elavult csúcssebesség

A jelenleg sokat emlegetett és nagy lefedettség mellett elérhető 4G-hálózatok még mindig viszonylag fiatalok és elképesztően gyorsak. Ezeken a sebességeken a végfelhasználók akár percek alatt elfogyaszthatják a rendelkezésükre álló átlag 1-2 gigabájtos adatforgalmi keretüket. Az informatikus szakma viszont a 4G-re úgynevezett legacy hálózatként hivatkozik. Ez nyersfordításban örökséget jelent, de van olyan jelentéstartalma is, hogy ez már egy elavult, régi rendszer.

A 4G-hálózatok ugyanis könnyen túlterhelhetőek. Amikor valaki kihasználja ezt a gyors sebességet, akkor a többi felhasználó elől veszi el a sávszélességet. Ha pedig egyszerre egy cellában túl sokan töltenek le, akkor előfordulhat, hogy lesz olyan felhasználó, akinek már nem jut adatforgalom.

Ezen túl fontos tudni, hogy minél rövidebb hullámhosszon közlekedik a rádióhullám, annál messzebbre ér el. Márpedig a 2G-rendszerek hullámhossza alacsonyabb volt, mint a mostani 4G-é, ebből következik, hogy több bázistoronyra van szükség ugyanakkora terület lefedéséhez – ez pedig jelentősen növeli a hálózat fenntartási költségeit.

A jövő igényei

Az már biztosan látszik, hogy a Dolgok Internete (Internet of Things – IoT) felé menetel a technológia, márpedig ezeknek az eszközöknek speciális hálózati igényeik vannak. Itt már nem a korábbi, nagy adatfogyasztású okostelefonokról van szó, hanem nagyszámú, kevés adatot igénylő eszközről – magyarul nem éri meg 4G-adattornyokat telepíteni egy búzamező közepébe, arra gondolván, hogy ott majd egyszer önjáró okostraktor fog szántani.

A jövőbeli igények (okoseszközök, önjáró autók) pedig azt indokolják, hogy újratervezzék az 5G-hálózatokat, és a lefedettséget bárhol tudják biztosítani. Az a cél, hogy ne kelljen irreálisan sok bázisállomást telepíteni, ugyanakkor a lakossági felhasználás is gördülékeny legyen, és olyan adatsebességet biztosítsanak a szolgáltatók, amely még a 4G-vel sem érhető el. A fejlesztések nehézségi fokát mutatja, hogy a legóvatosabb becslések szerinti is csak 2020 körül kezdődhet el az 5G-hálózatok elterjedése.

A teljes műsort itt hallgathatja meg: