Az M2M-megoldások kapcsán sokszor hallani az úgynevezett RFID technológiáról. A betűszó az angol Radio Frequency Identification szavakat rejti, ami magyarul rádiófrekvenciás azonosítást jelent, de ennél többről van szó. A technológiát ugyanis kimondottan tárgyak azonosítására fejlesztették ki, a gépek közötti kommunikáció egyik legalapvetőbb eleme.

Az RFID-val adó és vevő közötti kommunikációról beszélhetünk, aminek szerves része kell, hogy legyen egy úgynevezett RFID címke, amit RFID tag vagy RFID transponder névvel is szoktak illetni.

Háromféle változatban létezik:

- a passzív címkék nem rendelkeznek saját áramforrással, a leolvasó berendezés által generált elektromágneses térből nyerik a működésükhöz szükséges energiát.

- a fél-passzív vagy részlegesen passzív címkék minimális áramforrással rendelkeznek és képesek folyamatos adatgyűjtésre, majd azok átadására. A passzív egységek komplexebb felépítésűek, viszont jobb válaszidővel és kisebb olvasási hibarátával büszkélkedhetnek.

Nincs tisztában néhány alapfogalommal? Mi segítünk: Mi az a Bluetooth? >>- az aktív RFID címkék már komolyabb áramforrással rendelkeznek, de általában itt is csak elemekről beszélhetünk, nem bőröndnyi méretű akkumulátorokról. Nagyobb távolságból is képesek adatokat küldeni és fogadni. Ráadásul több évig is megőrizhetik működőképességüket; ennek hossza a leolvasás gyakoriságától függ. A címkék leolvasására külön eszközök használhatóak, de ilyesmivel is biztosan sokan találkoztak már, hiszen az egyre több okostelefonban megtalálható NFC is egy RFID-ra épülő technológia.

A rádiófrekvenciás azonosítás felhasználási területei szerteágazóak. Alapvetően a gyártásnál és a logisztikánál lehet vele találkozni, hiszen egy termék nagyon hosszú utat tesz meg a gyárakból a boltok polcáig. A csomagolás, a tárolás, a szállítás a viszonteladóhoz, majd onnan a kiskereskedéshez, mind-mind olyan terület, ahol hiány keletkezhet a leltár pontatlansága, a raktározásnál félreszámolt tételmennyiség vagy az esetleges lopások miatt. Emellett sok biztonsági- és beléptetőrendszer is RFID-t használ, de a végfelhasználók a könyvtárakban is találkozhattak már a borító belsejére ragasztott címkékkel, amelyek a gyűjtemény darabjainak azonosítására használhatóak.

A fentieket elolvasva valószínűleg sokan rájöttek, hogy felhasználási szempontból az RFID nagyon hasonlít a vonalkódra. Mindkét technológia mellett szólnak érvek és ellenérvek, amelyek közül csak az egyik az ár. Nem is valószínű, hogy az RFID a közeljövőben leváltaná a rengeteg területen jól működő, jelentősen olcsóbb vonalkódos rendszereket. Helyette megmarad bizonyos területek tökéletes céleszközének.