A nepáli földrengésnél is segít a Big Data

A nepáli földrengésnél is segít a Big Data

A nepáli földrengésnél is segít a Big Data

még több IoT

3 perc

Az intelligens készülékek által összegyűjtött hihetetlen mennyiségű adat hozzájárul a mentőalakulatok munkájához, az önkénteseket azokba a térségekbe és azokhoz az emberekhez irányítja, akiknek a legnagyobb szükségük van a segítségre.

Április 25-én rendkívül pusztító, 7,8-es erősségű földrengés rázta meg Nepált. A természeti katasztrófában a legfrissebb adatok szerint csaknem 20 ezer lakóház dőlt romba, az anyagi károk szinte felbecsülhetetlenek, míg a halálos áldozatok száma mostanra majdnem elérte a 8 ezret. Az elmúlt napok folyamán több száz készenléti szolgálat, jótékonysági szervezet, kárenyhítő ügynökség és önkéntes próbált megtenni minden tőle telhetőt azért, hogy segítsen az érintetteknek. Az emberi és anyagi veszteségek mérséklésében a „Big Data” – vagyis az egymással kommunikáló eszközök, valamint az általuk összegyűjtött hatalmas mennyiségű adat és annak feldolgozása – is szerepet játszik.

A mentőszolgálatok és a katasztrófavédők intelligens készülékekkel igyekeznek összekapcsolni a földrengés áldozatait külföldön élő szeretteikkel, és segítséget kérni azokon a helyeken, ahol erre leginkább szükség van. Az úgynevezett „Big Data” tulajdonképpen azokat a megoldásokat takarja, amelyeknek köszönhetően egyre több forrásból lehet adatokat gyűjteni, és ezeket aztán fejlett számítógépes algoritmusokkal elemezni. Az a rendkívüli mennyiségű adat, melyet a mobiltelefonok, műholdak és a közösségi média hoz létre, hozzájárulhat ahhoz, hogy egy adott helyzetben a lehetőségekhez képest legjobb kárenyhítő megoldás szülessen.

Az ilyen típusú Big Data rendszerek kialakítása az évtized elejére nyúlik vissza; a fejlesztések a 2010-es haiti, továbbá a 2011-es tohukui földrengést, illetve cunamit követően kezdődtek meg. Ekkor indított ugyanis Japán és az Egyesült Államok egy közös kutatóprogramot, hogy az adatok megfelelő felhasználásával olyan gyakorlati módszereket találjanak, amelyek enyhítik az évente több ezer emberéletet kioltó és sok milliárd dolláros anyagi kárt okozó természeti katasztrófák pusztítását. A tavalyi évben az amerikai Nemzeti Tudományos Alapítvány (National Science Foundation), illetve a japán Tudományos és Technológiai Ügynökség (Science and Technology Agency) kétmillió dollárt ajánlott fel azoknak a csoportoknak, amelyek ilyen megoldások kialakításán dolgoznak.

Nepálban segít a Vodafone >>A skála másik végén elindultak azok a közösségi finanszírozású, adatközpontú, helyi szintű kezdeményezések, amelyek résztvevői az összegyűjtött információk összevetésével igyekeznek támogatni egymást. Erre kitűnő példa, hogy a Sandy hurrikán pusztítása után az Egyesült Államokban gimnáziumi diákok létrehoztak egy olyan online térképet New York és New Jersey térségéről, amely mutatta, hogy az autósok hol juthatnak benzinhez ezeken a területeken. A Haiyan tájfun elvonulása után a Fülöp-szigeteken pedig a Vöröskereszt a világ minden tájáról érkező önkéntesekkel együttműködve próbálta felmérni a vihar által okozott kárt.

A katasztrófahelyzetek kezelése alapvetően négy kulcsfontosságú pillérre épül; a megelőzésre, a felkészülésre, az adott szituációban adott reakcióra, valamint a helyreállításra. Annak ellenére, hogy a természeti katasztrófákat gyakorlatilag lehetetlen megakadályozni, a Big Data rendszerek – mint amit például a Palantir tervezett meg – segíthetnek a terrorizmus elleni harcban. Emellett léteznek olyan vállalatok is, mint a TerraSeismic, amelyek valós időben figyelik a műholdak által közvetített adatokat és a különféle környezeti tényezőket, ezzel 90 százalékos pontossággal meg tudják jósolni a közelgő földrengéseket.

Hordozható mobilhálózat a Vodafone-tól >>A vészhelyzetekre adott reakcióknál nagy segítséget jelenthetnek a műholdak, az okostelefonok, a pilóta nélküli repülőgépek és a közösségi oldalak által gyűjtött adatok.

Az úgynevezett „Big Crisis Data” lehetővé teszi, hogy válságtérképeket hozzanak létre, amelyek az önkénteseket azokba a térségekbe, illetve azokhoz az emberekhez irányítják, ahol a legnagyobb szükség van a munkájukra. A 2010-es haiti földrengést követően az Egyesült Államok tengerészgyalogsága például az Ushahidi interaktív térképét használta a mentőakcióknál.

Az olyan technológiai nagyágyúk, mint a Google, vagy a Facebook is alaposan kiveszik a részüket a segítségnyújtásban. Mindkét vállalat létrehozott például olyan rendszereket, amelyeket jelenleg is használnak a nepáli földrengés során eltűnt emberek felkutatására. A Google „People Finder” szolgáltatása a 2010-es haiti földrengés után indult útjára, a rendszerbe bárki feltölthet valós idejű adatokat hozzátartozóiról, valamint az eltűnt személyek hollétéről. A nepáli katasztrófát követő két nap során az oldal 5300 alkalommal frissült. A Facebook „Safety Check” elnevezésű rendszere pedig automatikusan üzenet küld azoknak, akik a GPS-adataik alapján katasztrófa sújtotta övezetekben tartózkodnak.

Forrás: Forbes