Büszkék-e a robotanyák gyermekeikre? Nanotechnológia röviden

Büszkék-e a robotanyák gyermekeikre? Nanotechnológia röviden

Büszkék-e a robotanyák gyermekeikre? Nanotechnológia röviden

egészség

2 perc

Az evolúciós folyamatok vizsgálata és megértése nagyban hozzájárul ahhoz, hogy hatékonyabbá tegyék a környezeti hatásokhoz igazodó robotok építését, tesztelését és megfigyelését – nem mellesleg ez ihlette a nanotechnológia megszületését is.

Az önmaguk klónozására képes nanorobotok alig egymilliomod méter nagyságú kis gépezetek, amelyek csak nagy tömegben tudnak hatékonyan működni, akkor viszont szinte bármilyen feladat elvégzésére alkalmasak. Ez utóbbi tulajdonság volt az, ami a tudományos fantasztikum íróit is megihlette; ők a mindent elnyelő „szürke masszában” látták a következő világvégét. 

Növekszik az ipari robotok iránti kereslet

A brit Cambridge Egyetem tudósai, ha nem is mikroszkóp alatt, de rendkívül szemléletes kísérletet hoztak létre az alapelv bemutatására. A kutatócsoport készített egy „anyarobotot”, amit azzal a feladattal bízott meg, hogy építsen 10 „gyereket”, majd válassza ki azokat, amelyek a legalkalmasabbak egy előre meghatározott feladat – jelen esetben a mozgás – elvégzésére.

Ezután értékelje az „utódok” teljesítményét, és a jó tulajdonságokat „örökítse át” a következő generációba. A robot kis műanyag dobozokat illeszt össze, illetve lát el a mozgáshoz szükséges motorokkal. Ami a meglepetést okozta, hogy a gép valóban képes volt a természetes kiválasztódás elvének megfelelően kiválasztani a „túléléshez szükséges” tulajdonságokat, és ezt továbbörökíteni generációkon keresztül.

Nanotechnológia régen és most

Richard Feynman Nobel-díjas fizikus először az 1959-ben tartott „There’s Plenty of Room at the Bottom” című előadásában tett egyértelmű utalást a nanorobotok orvostudományi felhasználására. Ez a gondolatmenet indította el aztán kutatócsoportok tucatjainak munkásságát, hogy kikísérletezzék az olyan problémák, mint például az érfalak belső tisztításának vagy a célzott gyógyszeres kezelés megoldását. A szélesebb közönség számára K. Eric Drexler 1986-os „Engines of Creation” című munkája tette emészthetővé a nanotechnológia alapjait. A könyvben hétköznapi, közembernek is érthető módon fejtette ki az aprócska robotok felhasználási lehetőségeit: az atomi nagyságú gépek rajokat formálva építenek kis szerkezeteket, amik képesek különböző feladatokat ellátni az emberi szervezetben vagy más bonyolult gépezetekben.

A jelent vizsgálva azonban úgy tűnik, a nanotechnológia túl nagy fába vágta a fejszéjét, ma még ugyanis a legmodernebb technológiával is rendkívül nehéz a méter milliomod területén hatékony robotokat építeni. A rajgondolkodás megértésével és másolásával, valamint új, ultrakönnyű és szuper vékony építőanyagok (mint például a szénszál) fejlesztésével azonban talán már nincs olyan messze a jövő, amelyben a bonyolult és nehéz műtéteket apró robotok milliói végezzék a szervezeten belül.

Forrás: Connected World