A nem is annyira távoli jövőben az ember játszi könnyedséggel állíthat majd fel az egészségi állapotára vonatkozó diagnózist, pusztán azzal, hogy a kezére vagy a lábára firkál különböző ábrákat. Az érzékelőként működő tinta ugyanis lehetővé teszi, hogy a diabéteszes betegek nyomon kövessék a vércukorszintjük ingadozását vagy akár más egészségügyi paramétereket is. A bioszenzorok abban is segítséget nyújtanak, hogy észrevehető legyen, ha mérgező szennyezőanyagok vannak a lakásban.

Biometrikus azonosítással fizetnének a britek >>A kaliforniai San Diegó-i Egyetem (UCSD) kutatói az első eredményeiket az Advanced Healthcare Materials február végi számában publikálták.

A cikk alapján a tinta egyfelől glükóz-oxidáz enzimet tartalmaz, ez teszi lehetővé a vércukorszint mérését. A másik összetevő a melanintermelésért felelős tirozináz enzim, mely a karbolsavat tartalmazó szennyezőanyagokkal lép reakcióba. Annak érdekében, hogy a biotinta elektródaként működjön, a kutatók az elektromos áramot vezető grafitport is felhasználtak.

A „receptet” emellett a szakmai körökben zsírmágnesként emlegetett kitozán nevű anyaggal egészítették ki, amely főként a fogyókúrázók számára lehet ismerős. A kötszerekben is alkalmazott összetevő teszi lehetővé, hogy a tinta megragadjon bármilyen felületen. A xylitol cukorpótló segít stabilizálni az enzimek szintjét az egyes kémiai reakciók során, míg a gyógyszeradagolásban gyakran alkalmazott polietilén-glikol tartja össze a különböző összetevőket.

Chipet a bőrünk alá? Ezért megéri >>A rajzolható szenzor más területeken is különleges megoldásokat hozhat. Például a speciális tollakkal levelekre is lehet ábrát rajzolni, ebben az esetben a fenollal reakcióba lépő szenzor azt mutatja ki, hogy a növényt megfertőzte-e valamilyen betegség.

A tudósok állítása szerint a tintát ezen kívül olyan összetevőkkel is ki lehet egészíteni, melyek más szennyezőanyagokkal, például nehézfémmel vagy rovarirtószerekkel lépnek kölcsönhatásba. A tintával mindenféle felületre lehet szenzorokat rajzolni, egy épület ablakára vagy akár a mobiltelefon tokjára is. A kutatók a fejlesztés következő lépcsőjében vezeték nélküli hálózaton keresztül kötnék össze az érzékelőket különböző mérőeszközökkel. Ezzel azt vizsgálnák meg, hogy a szenzorok mennyire bírják az erős napsütést, a hőmérséklet vagy a páratartalom változását.

Forrás: IEEE Spectrum