A gekkók által ihletett szerkezetnél a szakemberek megpróbálták egyesíteni a gyengéd fogást és az erőt. Ennek eredményeképpen a gépi kéz képes például finoman felszedni a szőlőt, de nehéz tárgyakat is sikeresen fel tud emelni.

A találmány hátteréhez hozzátartozik, hogy a gekkók lábát apró szőrszálak borítják. Ezek további kisebb szálakra hasadnak, amelyek mindegyike molekuláris vonzást kelt, így biztosítva a megfelelő tapadást az adott anyag iránt, amire az állat éppen felmászik.

Mark Cutkosky, a kaliforniai Stanford Egyetem munkatársa és kollégái már korábban is készítettek olyan anyagokat, amelyek képesek utánozni a gekkó lábának sima felületekhez történő tapadását.

Idővel pedig robotok esetén is elkezdték alkalmazni ezeket. Néhányat közülük kifejezetten úgy terveztek, hogy a műholdak teljesen sima felületéhez is hozzá tudjanak tapadni.

A speciális gumiszerű anyag egyenletesen oszlatja el a megfogni kívánt tárgy miatti terhelést. Ez megakadályozza, hogy az adott tárgy szélei leváljanak a robot kezéről, mivel utóbbi megakadályozná a megfelelő tapadást. A kéz képes maximalizálni az érintkezési felület nagyságát, ugyanis az ujjbegyek helyett az ujjak kipárnázott részét használja.

A négyujjas szerkezet mindegyik nyúlványát két-két, szenzorokkal ellátott motor működteti. Kialakításának köszönhetően pedig képes felemelni a saját súlyának többszörösét meghaladó, nehéz tárgyakat is. Ugyanakkor például a tojásokat is ki tudja egyenként óvatosan emelni a dobozukból anélkül, hogy azok megrepednének. 

Cutkosky kiemelte, hogy habár a fejlesztést gekkók inspirálták, ugyanakkor ez a kéz sok szempontból túl is szárnyalja a négylábú hüllők teljesítményét. A gekkók lábai ugyanis erős tapadóképességük ellenére igencsak érzékenyek a terhelésre. A robotkézről viszont utóbbi korántsem mondható el.