A vezetés automatizálásának a nulladik szintje, amikor minden vezetési műveletért az autós a felelős. Az első szintnél a gépjárművezetés-támogató rendszer a kormányzási vagy a fékezési/gyorsítási műveletet segítheti (például tempomat, sávtartás, parkolás stb.). A második szintet részben automatizált vagy félig autonóm szintnek is nevezik. Ekkor egy vagy több vezetési módban egy vagy több vezetőtámogató rendszer lép működésbe, de a sofőrnek bármikor képesnek kell lennie az irányítás visszavételére. A harmadik fokozattól már fejlett szintekről beszélünk, amikor a jármű már képes bizonyos útszakaszokon önállóan vezetni. A hármas szinten (feltételes automatizálás) főleg az autópályákra igaz ez, a négyes szint (magas szintű automatizálás) esetében viszont már szabályozott lakott területen is megvalósulhat az önvezetés. A rendszer ugyanakkor még mindig elvárja a sofőrtől, hogy vészhelyzet esetén átvegye az irányítást. Az ötös szint a teljes automatizálást jelenti: ekkor a gépkocsi már minden szempontból képes ellátni a dinamikus vezetési feladatokat, és nem igényli az emberi sofőr beavatkozását.