Bár még várni kell rá éveket, de amikor tömegesen forgalomba állnak az önvezető autók, radikálisan megváltoztathatják a hétköznapokat. Ma még futurisztikusan hangzik, de például a szülőknek nem kell majd időt szakítaniuk a munkájukból, hogy fociedzésre vigyék a gyerekeiket, vagy azoknak is áttörés hozhat az innováció elterjedése, akik eddig jogosítvány hiányában nem tudtak önállóan autóval közlekedni.

Közeleg az idő, amikor ellepik az utakat az önjáró autók

Az Illinois Insitute of Technology kutatói a Driverless City projektjükben azt kutatják, hogy az új technológia hosszú távon milyen hatást gyakorolhat a várostervezésre, legyen szó akár az utak szélességéről vagy az épületrendezésről.

A National League of Cities (az Egyesült Államok 19 ezer települését képviselő lobbiszervezet) egyik legutóbbi jelentése szerint a városvezetések csupán 6%-ának szerepelnek a hosszú távú terveiben az önjáró kocsikra vonatkozó fejlesztések. „Hiába lehet beszuszakolni a jelenlegi közlekedésbe ezeket a járműveket, hosszú távon ez nem jelenthet megoldást a bennük rejlő potenciál teljes kihasználására” – véli az intézet egyik közlekedésmérnök professzora.

Kiürülő ingatlanok, rövidülő távolságok

A várostervezésnél számos új szempontot is figyelembe kell venni, de rengeteg még a nyitott kérdés is. Például azt sem lehet még pontosan tudni, hogy miként fognak ezek az autók parkolni. Az autonóm technológia lehetővé teszi, hogy a járművek sokkal szorosabban álljanak egymás mellett, sőt miután kiteszik utasaikat a célállomásnál, akár messzebbre is elmehetnek parkolni. Felmerül a kérdés, hogy vajon ebben az esetben szükséges-e az újabb és újabb belvárosi parkolóházak megépítése? Mi lesz a sorsuk ezeknek az épületeknek, ha néhány éven belül kongani fognak az ürességtől?

Ha már egy sofőr sem marad az utakon, akkor akár a közlekedési táblák, jelzőlámpák is lekerülhetnek az utak széléről, hiszen ezeket az adatokat egy valós idejű internetes térképről is leolvashatják a járművek. Sőt, a városi forgalomirányító központ akár néhány gombnyomással váltogathatja a beállításokat, így például azonnal elrendelheti a sebességkorlátozást egy adott útszakaszon, ha a forgalom úgy kívánja meg.

Az ingázók életmódja is teljesen átalakulhat: az önvezető modell ugyanis kényelmesen tarthatja az akár 250 km/h körüli sebességeket az autópályán, így például az USA-ban a szomszédos államokba is átjárhatnak dolgozni az emberek. Sőt, az utazással töltött idő alatt már elkezdhetik a munkát, vagy akár a kimaradt alvást is bepótolhatják.

Az emberek városa

Az autonóm közlekedés tehát gyakorlatilag „kiszoríthatná” a kocsikat a városokból: azoknak csak arra a rövid időre kéne bemenniük a belvárosi utcákba, amíg leteszik az utasaikat. A sávok szélessége és száma is csökkenne, a parkolóhelyekre sem biztos, hogy szükség lesz, így növekedhet a zöldterület a városok belső területein – vagyis a jövőben emberközpontúbbá lehetne szervezni a településeket az autóközpontúság helyett.

Marshall Brown, a projekt építésze szerint már most el kell gondolkozni ezeken a problémákon, mert ha most átlépünk a városszervezési és az azzal járó jogi akadályokon, akkor minél hamarabb érezheti a lakosság a technológia nyújtotta előnyöket. Sőt, szerinte ezáltal biztosíthatnánk azt is, hogy a robotok ne „uralkodjanak” felettünk, tehát ne zárjuk be magunkat a régi modellekbe, hanem ösztönözzük, hogy az autók szolgálják az embereket, ne fordítva. Röviden összefoglalva: most kell megragadnunk a volánt, hogy azt később elfelejthessük – összegezte a Wired.