A patkányinvázióra 2018 elején derült fény. A mentesítési programban részt vettek az Island Conservation nevű civil szervezet aktivistái és a galápagosi környezetvédelmi minisztérium szakemberei. A speciális drónokat egy, a part mellett horgonyzó hajóról indították.

Védtelen természet

Az itt őshonos ritka madarak, mint például a fregattmadár és a kéklábú szula is a földön fészkelnek, így a rágcsálók komoly pusztítást tudnak körükben végezni. Ráadásul kevés a fa, így a madaraknak nincs hova menekülniük előlük. A betelepült házi és vándorpatkányok tönkreteszik az őshonos növényfajokat is, például a fügekaktuszt és az illatos füstöt adó, a helyek által szentként tisztelt citrusfélét, a palo santo fát is.

A helyzetet fovább súlyosbítja, hogy ezeknek az invazív állatoknak nincs ellenségük az egyedülálló élővilággal rendelkező területen. A madarak főként halakkal táplálkoznak, a szigeten élő varacskosfejű leguánok pedig kaktuszokat és gyümölcsöket esznek. A civil szervezet munkatársai azt remélik, hogy ha sikerül kipusztítani a patkányokat, akkor a North Seymour szigetre visszatérnek a korábban itt fészkelő lávasirályok is.

A parkőrökre is szükség van

Mivel a sziget távol van minden szárazföldtől, így a máshol helikopterrel végzett, úgynevezett eradikációs programok itt nem jöttek szóba, hiszen mind a pilótát, mind pedig a légi járművet előbb hajóval kellett volna a szigetre juttatni. Ennél jobb megoldás a helikoptereknél pontosabb célzásra képes drónok használata – mondta Karl Campbell, a környezetvédő szervezet igazgatója. A szerkezetek minden egyes, 15 percen át tartó repülésük során 200 kilogramm patkánymérget dobtak le. A speciálisan a terület klímájához alakított anyagot a Bell Labs gyártotta.

A csaknem négy négyzetkilométeres sziget felére, ahol nem drónokkal szórtak, 30 parkőr helyezett ki mérgezett csalétket. Az Island Conservation azt tervezi, hogy mielőtt – a patkánypopuláció létszámán keresztül – ellenőrizné a program sikerét, még egyszer megismétlik az eljárást.

Nem előzmények nélküli az eredmény

A világtól elzárt területek hasonló megtisztításának már volt előzménye. A szintén a Csendes-óceánon fekvő Palmyra-atollon 5 évvel a patkányok kiirtása után ötvenszeresére nőtt az őshonos fák állománya. De hasonló program kezdődött 2011-ben az Atlanti-óceánban fekvő Déli-Georgia szigetén is, ahol a helikopteres irtás hatására 2018-ra – két évvel az utolsó méregadag kijuttatása után – úgy tűnik, sikerült kiirtani a kártékony fajt.