Michael Fedak és kutatótársai az elefántfókákra felszerelt érzékelők segítségével igyekeznek tanulmányozni a klímaváltozás hatásait. Az állatokra ragasztócsíkkal rögzített szenzorok műholdas kapcsolaton keresztül továbbítják a tudósoknak a valós idejű információkat az óceánok legmélyéről, a víz hőmérsékletéről, illetve sűrűségéről. Maga a készülék egyrészt magában foglal többfajta érzékelőt, egy memóriaegységet, illetve egy számítógépet, amelyre az adatgyűjtési folyamatot irányító szoftvert telepítettek. Ez gondoskodik az információk összegzéséről és a tömörítéséről, valamint arról, hogy az adatok eljussanak a műholdakhoz.

Ha kíváncsi a részletekre, olvassa el cikkünk első részét is! >>A csomag magában foglal egy akkumulátort is. „Ahhoz, hogy a lehető legtöbb információt hordozó adatokat gyűjthessük össze, olyan jelzőkészülékekre volt szükség, amelyek legalább 11 hónapon keresztül képesek a mérések rögzítésére, hogy az évszakok változásait is nyomon lehessen követni” - emelte ki a tudós. A kutatócsapat emiatt döntött végül is egy olyan speciális szoftver mellett, amelyik saját maga dönti el, hogy mikor gyűjt adatokat, és mikor továbbítja ezeket – így lehetővé vált, hogy egy feltöltést követően a lehető leghosszabb időn keresztül működjenek a fókákra szerelt szenzorok. Annak ugyanis semmi értelme nincsen, hogy az érzékelők kétezer méteres mélységből próbáljanak meg folyamatosan üzeneteket küldeni a műholdaknak.  

Ennek értelmében a készülékek naponta mindössze néhány alkalommal rögzítik a környezetükre vonatkozó információkat, és úgy lettek programozva, hogy az óceán legmélyebb pontjairól származó adatokra helyezzék a hangsúlyt. Michael Fedak hangsúlyozta, hogy nem szerették volna pusztán a felszínt kapirgálni, és a felsőbb vízrétegekből gyűjteni az adatokat, hanem azt szerették volna megérteni, hogy mi zajlik az óceán fenekén. A fókák fejére és nyakára szerelt berendezések így hat óránként automatikusan újraindulnak: az időtáv legelején 1500 méterről vagy még mélyebbről szedik össze az információkat, de ahogy az idő telik, már inkább a felszínhez közelebbi rétegekre összpontosítanak.

„A jelzőkészülék folyamatosan szelektál, és megpróbálja bebiztosítani azt, hogy amikor felkapcsolja a szenzorokat és elkezdi fogyasztani az akkumulátort, akkor ezt a lehető legideálisabb körülmények között tegye. A programozás során tehát azt igyekeztek prioritásként beállítani, hogy minél szélesebb körű és informatív profilt tudjanak létrehozni az óceánok mélyén zajló folyamatokról az egész nap során, rendszeres módon”.

Az adatgyűjtő készülék képes arra, hogy akár 250 mérés eredményeit is elküldje a műholdaknak naponta, de amennyiben a fóka lebukik a felszín alá, akkor már nem bajlódik az adatok továbbításával, hogy minél több energiát spóroljon meg. Az eszköz ilyenkor a memóriaegységben tárolja az összegyűjtött információkat, és csak akkor sugározza át a műholdaknak, ha az állat újra kiemelkedik a vízből.

Állatmentés okosan: teknősöket figyelnek az okosérzékelők >>A hasonló fejlesztések tapasztalatai valamennyi olyan vállalat számára rendkívül hasznosak lehetnek, amelyek a Dolgok Internetére épülő rendszereket alakítanak ki, függetlenül attól, hogy az óceán legmélyén élő állatokat figyelnek meg, vagy nem. Michael Fedak kiemelte, hogy a projektjük során nagyon sokat profitáltak a fogyasztói elektronikai készülékek fejlődéséből, valamint az ezen a területen zajló „technológiai forradalomból”. „Amikor csak lehetséges, mindig próbálunk más kutatások és fejlesztések megoldásaiból és eredményeiből kiindulni, majd ezek alapján kialakítani a saját módszereket” – összegezte a szakértő.

Most már például az elefántfókákon található készülékek képesek arra, hogy az üzeneteiket mobiltelefonos hálózatokon keresztül továbbítsák. Ez ugyan nem túl energia-takarékos megoldás, ugyanakkor sokkal nagyobb sávszélességet, illetve lefedettséget kínál. Annak ellenére, hogy Michael Fedak és csapata tervezte meg magát a hardvert, a tudósok és fókaszakértők világszerte használják a készüléket és értékelik az adatokat. Ez egy valódi közösségi, globális program, amelyben a fókák mellett számos technológiai szakember és biológus működik együtt. Az óceánok legmélyéről származó információkat egy weboldalon keresztül osztják meg tíz különböző ország kutatóival, amely rendkívül egyszerűvé teszi a közös munkát.

Forrás: The Guardian