A szakértői előrejelzések szerint 2020-ra több tízmilliárd olyan adatokat gyűjtő készülék lesz majd világszerte forgalomban, amelyik a világhálón keresztül kapcsolódik egymáshoz. Ezek az eszközök az utóbbi években szinte láthatatlan módon szivárogtak be az emberek hétköznapjaiba, megváltoztatva az eddigi életstílusukat, szokásaikat, illetve a munkavégzés folyamatát.

Sokan az IBM-nek a kaliforniai San Joséban található Almaden völgyben lévő laboratóriumát tartják a technológiai fejlesztések „Szentföldjének”. Az összesen 700 hektáros terület közepén felépített központ kutatói az évek során több ezer szabadalmat jegyeztettek be, számtalan Nobel, illetve Turing-díjat nyertek el. A laboratórium tudósai emellett azzal szereztek maguknak hírnevet mintegy 60 éve, hogy kifejlesztették az első - még eléggé terjedelmes - lemezmeghajtót. Az azóta eltelt időben a fejlesztések eredményeképpen sikerült az eredeti készülék méretét egyre minimálisabbra csökkenteni, így vált mostanra a világ legkisebb adatot gyűjtő és tároló készülékévé.

Szakértői tippek a Dolgok Internetének bevezetéséhez >>Az informatikai óriásvállalat már be is vetette a mikroszkopikus méretű eszközt. A „Nagy Kékségnek” is nevezett IBM ugyanis kialakított egy olyan gázérzékelő szenzort, amely a reptéri dolgozóknak segíthet, hogy kiszúrják és figyelemmel kísérjék a biokémiai fenyegetést jelentő anyagokat. Az okos kis érzékelő emellett arra is alkalmas, hogy eldöntse, vajon a hűtőszekrényben lévő hús megromlott-e már, de akár a rákot, és egyéb súlyos megbetegedéseket is képes diagnosztizálni, pusztán azáltal, hogy elemzi a felhasználó lélegzetvételét.  

Az ilyen és ehhez hasonló szenzorok egy viszonylag újnak számító technológiai trendnek adtak lökést, kiváló táptalajt jelentve a Dolgok Internetére épülő fejlesztéseknek. Lényegében azok a „dolgok”, amelyekre a kifejezés utal, olyan hétköznapi használati tárgyak és gépek, amelyeket adatokat begyűjtő, tároló és elemző érzékelőkkel láttak el. Mivel valamennyi eszköz csatlakozik egymáshoz és az internethez, ezért a világhálóra is fel tudják tölteni ezeket az információkat, letölthetik a friss szoftvereket, és akár távolról is irányíthatóak egy okostelefon segítségével.

A Gartner nemzetközi kutatócég becslése szerint a tavalyi év végén összesen 3,8 milliárd összekapcsolt készülék volt forgalomban világszerte – az okosautóktól kezdve a füstérzékelőkön keresztül az ajtózárakig, az ipari robotokig, az utcákon lévő lámpákban elhelyezett intelligens izzókig, a szívritmust követő eszközökig, vonatokig, szélturbinákig, de ide érthetjük például az okos funkciókkal ellátott teniszütőket és a kenyérpirítókat is. A Gartner számítása szerint 2020-ra mintegy 25 milliárd intelligens készüléket használnak majd a fogyasztók globális szinten. Ezek a berendezések kis mennyiségű adatot, apró információmorzsákat fognak majd egymásnak, a felhasználóknak, valamint a felhő-alapú szolgáltatásoknak továbbítani.

Miért hasonlít az IoT az ipari forradalomhoz? >>A Cisco távozó vezérigazgatója, John Chambers még ennél is messzebb ment; a szakértő szerint öt év múlva 50 milliárd készülék csatlakozik majd az internetre, a piac összértéke így elérheti a 19 billió dollárt. A fejlesztésekben szintén élen járó Samsung pedig azt vetíti előre, hogy az intelligens eszközök beindíthatják a negyedik ipari forradalmat is a gőzgépek, az elektromosság és a számítógépek feltalálását követően.

Ezeknek a jóslatoknak egy része azonban kizárólag légből kapott fecsegés, üres beszéd – olvasható a The Globe and Mail-ben megjelent kommentárban. Az új technológiai trendeket ugyanis mindig komoly felhajtás övezte, még akkor is, ha a későbbiekben a fejlesztések eltűntek a süllyesztőben. Emlékeznek például még a rádiófrekvenciás azonosító címkékre? Ebben az esetben is arról volt szó, hogy az újítás megváltoztatja a világot, mégsem lett belőle semmi. És igen, jelentős akadályok tornyosulnak még a mostani, illetve a Dolgok Internetére épülő világ közt.

Először is érdemes megemlíteni a „nyelvi” korlátokat. Az intelligens háztartási készülékek esetében ugyanis jelenleg bábeli zűrzavar uralkodik, attól függően, hogy melyik gyártó fejlesztette ki a berendezést. Míg az otthoni hőszabályzó, vagy a fűtési-és szellőző berendezések Bluetooth kapcsolaton keresztül tudnak egymással kommunikálni, a hűtő és a kávéfőző a Zigbee rendszerét használja, a bejárati ajtóra szerelt okoszár pedig a wifi-hálózatra csatlakozik.  

Bármennyire is ijesztőek azonban ezek a technológiai kihívások, mégis kevésbé aggasztják a szakértőket, mint a jogi, szabályozási és társadalmi hatások. Ezek a szenzorokkal ellátott gépek ugyanis lehetővé teszik, hogy a felhasználók sokkal többet tudjanak meg egymásról, mint korábban, és itt jön képbe a klasszikus „Nagy Testvér” probléma. Először is, kinek a birtokában vannak az új adatok? Vajon a fitnesz kiegészítők által összegyűjtött, az egészségi állapotra vonatkozó információk a fogyasztóhoz, vagy a gyártóhoz tartoznak? Mindezen bonyolult kérdések ellenére a világhálóra csatlakozó intelligens készülékek új alapokra helyezhetik az egészségügyet, a tömegközlekedést, az energia-ellátást, a mezőgazdaságot, illetve a háztartások vezetését, egyszerűbbé és kényelmesebbé téve a felhasználók mindennapjait.

Ha kíváncsi a további részletekre, olvassa el cikkünk második részét is >>

Forrás: The Globe and Mail