Mit jelent az Internet of Things, azaz IoT?
Mit jelent az Internet of Things, azaz IoT?
2014. október 08.
Az M2M kapcsán gyakran találkozni a lassan Magyarországon is ismertté váló IoT rövidítéssel, amelynek az angol Internet of Things kifejezés az alapja.
A fogalmat először Kevin Ashton használta egy 1999-es gondolatmenetében, amely az interneten elérhető adatok forrásával foglalkozott. Ashton úgy gondolta, hogy az akkor elérhető 50 petabyte adatot (53 milliárd megabyte) gyakorlatilag csak és kizárólag emberek töltötték fel a világhálóra, akik azonban nem képesek ennél jelentősen több adat rögzítésére a saját környezetükről, épp ezért ezt a feladatot a gépekre, a tárgyakra kell bízni.
Véleménye szerint a világunkról elérhető online adatok, illetve a tárgyak követhetőségének lehetősége rengeteg előnyhöz juttathatja az emberiséget. Ezáltal csökkenthetőek a termelési veszteségek, könnyedén követhetőek a friss és romlott termékek, valamint a javításra szoruló tárgyak felismerése is magától értetődővé válik.
Az IoT-t formálisan azonban csak 2005-ben kiáltotta ki az International Telecommuniation Unio (ITU) az ITU Internet Reports abban az évben megjelent számában.
Magyar nyelven kevés az IoT-vel foglalkozó szakirodalom, de az elnevezésben még ezek sem koherensek. A legtöbbször Dolgok Internete néven hivatkoznak erre a nagyon is tág fogalomra, de Kusper Gábor, az Eszterházy Károly Főiskola IoT Kutatóintézetének munkatársa az Internet ott Tárgyak kifejezés használatát javasolja, mely ugyan elsőre kissé magyartalannak hangzik, de rövidítése egyrészt megegyezik az angol kifejezésével, másrészt egy szójátékot is el lehet képzelni: (ahol) Internet (van), ott Tárgyak (is vannak), avagy az interneten keresztül elérhetőek a tárgyaink is.
Mivel az IoT egy rendkívül tág témakört foglal magában, több megközelítése is létezik. Ezek közül a legjobban a tárgyorientált megközelítést dolgozták ki, amelyhez szervesen kapcsolódik az elektronikus termékkód fogalma (Electronic Product Code, rövidítve EPC). Az elmélet lényege nagyon röviden az, hogy minden tárgy rendelkezik egy teljesen egyedi EPC-kóddal, így egymással és az információs rendszerekkel is tudnak kommunikálni, valamint könnyedén lehet őket azonosítani.
Egy másik megközelítés a hálózatorientált, ahol a Web of Things a legismertebb; eszerint minden tárgy egy beépített, internetre csatlakozott számítógéppel kell, hogy rendelkezzen. Az utolsó a szemantikaorientált megközelítés, amely nem a hálózat struktúrájára, hanem az elképesztő adatmennyiség információvá alakítására teszi a hangsúlyt – ez pedig már összecseng a Big Data fogalomkörével.