Manapság az internet gyakorlatilag mindenhol ott van, szép csendben, a háttérben dolgozik azért, hogy megkönnyítse életünket: a lakásbiztosítás átütemezésétől kezdve a nyaralás lefoglalásán át a tudatosabb pénzügyi döntések meghozataláig sok mindenhez használható, és még akár arról is gondoskodik, hogy mindig friss tej kerüljön az intelligens hűtőszekrénybe.

Elárasztanak bennünket az okoeszközök

A Cisco becslése szerint 2030-ra az okosberendezések mindenhol ott lesznek majd, legyen szó internetkapcsolattal rendelkező 3D-nyomtatókról, a fél világon átívelő e-kereskedelemi megoldásokról, önvezető járművekről, okosórával nyitható bejárati ajtóról vagy okosmérőórákról.

Az M2M története

A gépek közti kommunikáció (Machine-to-Machine) alatt manapság általában olyan eszközöket kell érteni, melyeket jellemzően ipari környezetben használnak elsősorban adattovábbítás és a különféle berendezések ellenőrzésének céljából.

A Silicon Republic összegzése szerint az első ilyen irányú kutatások azonban még az első és a második világháború alatt kezdődtek. Ekkor harcászati célokra fejlesztették ki a SONAR rendszerét, mellyel a tengeralattjárók képesek voltak navigálni a víz alatt, valamint észre tudtak venni más járműveket, és a RADAR-t, amely pedig a rádióhullámok segítségével állapította meg más tárgyak távolságát, legyen szó ellenséges bombázókról vagy közeledő hajókról.

A hidegháború alatt tovább fejlődött a telematika, a távolságmérés és a rádió, de már ekkor megjelentek az első internetes koncepciók is – sokan nem tudják, de utóbbit eredetileg a várható atomháború túlélői közti kommunkáció megoldására hozták létre.

1968-ban Minnesotában már rádió-adóvevők segítésével követték nyomon több száz farkas mozgását, ugyanebben az évben az M2M atyjának számító Theodore G. Paraskevakos (akinek nevéhez a hívásazonosítás feltalálása is köthető) előállt az M2M elméletével, melynek révén a gépek automatikusan kommunikálhatnak egymással, egy évtizeden belül pedig megalapította a Metretek vállalatot Melbourne-ben, melynek célja az első intelligens villamosenergia-fogyasztásmérő hálózatok kialakítása volt.

Mindeközben a gyárak is kezdtek egyre inkább automatizálttá válni: az első programozható logikai vezérlők az 1950-es években jelentek meg. A következő nagy lépés az RFID-technológia megjelenése volt, ennek egyik első gyakorlati használata a korai 1970-es években az Új-Mexikóban található Los Alamos Nemzeti Laboratóriumban történt: itt a szarvasmarha-állományt követték nyomon vele.

1973-ban aztán Vint Cerf és Bob Kahn kifejlesztették a Transmission Control Protocol-t (TCP-t) és az Internet Protocol (IP-t), amely lehetővé teszi a hálózatokon keresztül történő adatcserét. Tim Berners-Lee pedig feltalálta a HTML-t, az internet használatát kényelmessé tevő programozói nyelvet, az első digitális mobilhálózat, a GSM telepítésére pedig 1991-hez és Finnországhoz köthető. Ekkorra tehát minden adott volt ahhoz, hogy a gépek az egész bolygón keresztül kommunikálni tudjanak egymással.