A sötét, jeges és nagyon hideg Spitzbergák titka
A sötét, jeges és nagyon hideg Spitzbergák titka, amiért rengeteg turista keresi fel
2024. május 06.
A számítógépes játékok is nagyon izgalmasak lehetnek, hiszen új és számunkra ismeretlen világokat tárnak fel előttünk. Azonban nem feltétlenül csak ezekben lehet megtalálni a kalandokat, mivel rengeteg vérpezsdítő hely létezik a Földön a való életben is.
Szélsőséges viszonyok a Spitzbergákon
Nem is kell messzire menni, csak ide a világ végéig, ahol a Spitzbergák szigetcsoportja várja a kalandra vágyókat. Hol is van ez pontosan? A Jeges-tengeren, az európai kontinenstől északra, nagyjából félúton Norvégia és az Északi-sarkpont között.
A terület Norvégiához tartozik, szigetei közül három lakott. A Spitzbergák Norvégia, egyben Európa legészakibb részét is jelentik, valamint a Föld legészakibb szigetcsoportját. Területének 60%-a gleccserekkel és hómezőkkel borított, de a sarkvidéki éghajlat itt elviselhetőbb, mint Oroszország és Kanada hasonló szélességi fokain. Miért is?
Az Észak-atlanti áramlatnak köszönhetően akár 20 Celsius-fokkal is magasabb a hőmérséklet télen, mint az említett országokban. Emiatt az Atlanti-óceán vize az év nagy részében hajózható állapotban tartja a környező vizeket. Az északi és a nyugati területeken hidegebb van, mint délen, a csapadék gyakori, de kis mennyiségű.
Mit csinálhat errefelé egy turista?
Nyáron érdemes ide ellátogatni, amikor nem megy le a Nap, a jegesmedvék pedig északon tanyáznak. A város biztonságos zónáját tilos elhagyni fegyver nélkül, a vadonban mindenkinek magával kell vinni.
Lápokon, gleccsereken, sebes vizű folyókon kell errefelé átkelni, rénszarvasok, sarki rókák és sarki csérek kíséretében. Nem elég, hogy nem ismerjük a vidéket, de a kegyetlen hideggel is meg kell küzdeni.
Egy ilyen túra életre szóló kalandot jelenthet mindenkinek, de azért nem árt hozzá jó fizikum, kalandvágy és némi tapasztalat sem.
Néhány fontos tudnivaló a Spitzbergákról
Valószínűleg már a 12. században jártak erre norvég és orosz hajósok, de az első vitathatatlan felfedezés 1596-ban történt és Willem Barents holland tengerész nevéhez fűződik. Később elsősorban bálnavadászok telepedtek le a nyugati parton, de sok sarki expedíció kiindulópontjául is szolgált a szigetcsoport.
A főváros Longyearbyen, amely egy amerikai üzletemberről, John Munroe Longyearről kapta a nevét. A település egy szénbánya köré épült, ahol Longyear több száz embert foglalkoztatott. A byen toldalék norvégül várost jelent.
A hivatalos nyelve a norvég, de láthatunk orosz feliratokat is a szigeten, de ezt a nyelvet inkább csak az orosz lakosok beszélik. A Spitzbergák ugyan Norvégiához tartozik, de saját kormánya van és adómentességet élvez.
Évi 100 nap a teljes sötétségé, ilyenkor csak mesterséges fény létezik, esetleg a telihold és a tükröződő hó kombinációja nyújthat némi természetes fényt. Nagyon gyakran látható viszont a sarki fény, ami nem kevés vigaszt nyújthat az itt tartózkodóknak, hiszen varázslatosan szép látvány.