A kormány ugyanakkor arra koncentrál, hogy többet fektessen be az egészségügyi szolgáltatásaikba, és különösen az egészségügyi technológia kap prioritást. A 2021-es riport az egészségügyi kiadások jelentős növekedését mutatta ki, és 2024/2025-ben a napi kiadások reálértéken 13%-kal magasabbak lesznek, mint 2021/2022-ben. Valójában 2024/2025-re az egészségügyre fordított napi kiadások a közszolgáltatásokra fordított összes napi kiadás 39%-át teszik ki, szemben a 2009/2010-es 29%-kal.
Technológiai szempontból a Dolgok Internete (Internet of Things) jobb egészségügyi megoldásokat és szolgáltatásokat tesz lehetővé. Manapság az okostechnológia támogathatja, hogy a szakemberek körültekintőbbek legyenek, és proaktív módon lépjenek kapcsolatba a betegekkel.
A viselhető IoT-eszközökről gyűjtött adatok segíthetnek az orvosoknak a betegek számára legmegfelelőbb kezelési eljárás meghatározásában és jobb eredmények elérésében. A kórházakban az érzékelőkkel ellátott IoT-eszközöket orvosi berendezések (kerekesszékek, defibrillátorok, porlasztók, oxigénpumpák és egyéb megfigyelő készülékek) valós idejű helyének nyomon követésére használják.
Mivel a kórházi látogatások száma korlátozott volt, a távfelügyeleti (RPM) és a távgondozási szolgáltatások jelentősebbé váltak a világjárvány alatt, és ahelyett, hogy teljes körű visszatérés lenne a személyes találkozókra, a távmegoldások alkalmazása várhatóan továbbra is ezen a növekedési pályán marad. A legtöbb egészségügyi szolgáltató célja, hogy összekapcsolt ellátást biztosítsanak minden olyan otthonban, ahol szükség van rá, amire jóval nagyobb az igény, mint a legtöbben gondolnánk. Például világszerte minden harmadik ember magas vérnyomásban szenved, ami pontos napi monitorozást igényel a súlyos betegségek megelőzése érdekében.
A régi típusú, hosszú távú állapotfigyelés jelentős terhet róhat a szolgáltatókra, korlátozó és kényelmetlen lehet a betegek számára, ezért egyértelműen a távfelügyelet és a távgondozás jelenti a jövőt. Lehetővé teszik a betegmonitorozást még a nehezen elérhető helyeken is. Így például a rendszer a felhőbe küldi az adatokat az orvosi csapatoknak, a szakemberek pedig könnyen áttekinthetik a méréseket, és szükség esetén intézkedhetnek.
Ezeknek a megoldásoknak a sikere azonban nagymértékben függ az eszközök csatlakoztathatóságától, pontosságától és az egyszerű használhatóságtól. A célpiac jellemzően idősebb emberekből áll, akik kevésbé bíznak a technológiában. Ez azt jelenti, hogy az egészségügyi szolgáltatóknak akadálymentesebbé és felhasználóbarátabbá kell tenniük a távolról elérhető technológia használatát, hogy a betegek egyszerűen bekapcsolhassák az eszközöket, és leolvashassák az adatokat anélkül, hogy aggódniuk kellene például a hibás Bluetooth-kapcsolatok miatt.
Ez azért fontos, mert – a páciensélmény valódi forradalmasításához – az orvosoknak napi vérnyomás-, vércukorszint-, pulzoximetriás-, testsúly- és hőmérsékleti mérésekre van szükségük, hogy gyorsan felismerjék a változást, és ápolót küldjenek ki, beteget hívjanak be, illetve szükség esetén módosíthassák az ellátási terveket.
Fontos, hogy a pácienseknek bízniuk kell az általuk használt eszközben is, és a bizalom romlik, ha akadozik az online csatlakozás, és a készülék nem továbbítja a pontos adatokat. Ez befolyásolja az adaptálást, és azzal járhat, hogy a felhasználók mindkét oldalon visszafordulhatnak a kevésbé kényelmes alternatívákhoz.
Sok távoli betegmegfigyelő cég Bluetooth-t használ a csatlakoztatásra, de a tapasztalat alapján ez a technológia nem biztosítja a szükséges megbízhatóságot. Éppen ezért sokan a mobilkapcsolatot tartják a legjobb megoldásnak a szükséges lefedettség és kapcsolati megbízhatóság biztosítására.
Egy másik trend a távellátásban a celluláris kapcsolódást ösztönzi, és az analóg riasztórendszerekről digitálisra való átállást helyezi fókuszba. Az egyén otthonában elhelyezett távgondozási riasztóberendezés lehetővé teszi a gyors segélyhívást. Ezekre a hívásokra egy riasztást fogadó központ (ARC) kezelője válaszol, aki támogatja a felhasználót a probléma telefonos megoldásában, vagy további helyszíni segítséget kér.
A hagyományos analóg riasztóeszközök hangjelzések küldésére és fogadására támaszkodnak, hogy kommunikáljanak a központtal, lehetővé téve számukra, hogy megértsék a kapott riasztás típusát, és ennek megfelelően rangsorolják. Ezek a közösségi riasztók körülbelül 50 éve működnek, és analóg vezetékes vonalakat használnak a csatlakozáshoz. Ma az Egyesült Királyságban körülbelül 1,7 millió idős és segítségre szoruló ember támaszkodik ezekre a rendszerekre. Az új jogszabály azonban azt jelenti, hogy a szektornak gyorsan kellene lépnie az új digitális rendszerek bevezetése érdekében, mivel az analóg hálózat 2025-re megszűnik.
Sokan azonban tévesen értelmezték ezt az átállásra való felkészülés céldátumaként, holott a valóságban ez az összes meglévő analóg hálózati infrastruktúra végleges átállásának dátuma. Valójában 2020 decemberében megkezdődött a telefonközpontok fejlesztése, és ennek eredményeként csak nőni fog a digitális technológiára való váltás kényszere.
Ez azt jelenti, hogy sok távgondozási rendszert frissíteni kell vagy le kell szerelni, hogy fenntartsák a felhasználóknak nyújtott szolgáltatásokat. Továbbá a szervezeteknek a továbbiakban nem szabad olyan egészségügyi riasztókat beszerezniük, amelyek csak analóg kommunikációval tudnak kapcsolatot létesíteni, hanem hibrid eszközökre van szükség, amelyek analóg és digitális protokollokban egyaránt kommunikálnak mobil kapcsolaton keresztül.
A mobilkapcsolat kiváló csatlakozási alternatíva a Wi-Fi-hez képest, mivel hálózati redundanciát kínál. Ha az egyik hálózat nem működik, a SIM átválthat egy másikra, így nincs kapcsolatvesztés. Felhasználói szempontból ez nagyon egyszerű: a távgondozási megoldásba beágyazott SIM-kártya van beépítve, amely közvetlenül a dobozból csatlakozik és működik, szemben a Wi-Fi-vel, amely jelszavakat és egyebeket igényel.