Az önmaguk klónozására képes nanorobotok alig egymilliomod méter nagyságú kis gépezetek, amelyek csak nagy tömegben tudnak hatékonyan működni, akkor viszont szinte bármilyen feladat elvégzésére alkalmasak. Ez utóbbi tulajdonság volt az, ami a tudományos fantasztikum íróit is megihlette; ők a mindent elnyelő „szürke masszában” látták a következő világvégét.
Növekszik az ipari robotok iránti kereslet
A brit Cambridge Egyetem tudósai, ha nem is mikroszkóp alatt, de rendkívül szemléletes kísérletet hoztak létre az alapelv bemutatására. A kutatócsoport készített egy „anyarobotot”, amit azzal a feladattal bízott meg, hogy építsen 10 „gyereket”, majd válassza ki azokat, amelyek a legalkalmasabbak egy előre meghatározott feladat – jelen esetben a mozgás – elvégzésére.
Ezután értékelje az „utódok” teljesítményét, és a jó tulajdonságokat „örökítse át” a következő generációba. A robot kis műanyag dobozokat illeszt össze, illetve lát el a mozgáshoz szükséges motorokkal. Ami a meglepetést okozta, hogy a gép valóban képes volt a természetes kiválasztódás elvének megfelelően kiválasztani a „túléléshez szükséges” tulajdonságokat, és ezt továbbörökíteni generációkon keresztül.
Nanotechnológia régen és most
Richard Feynman Nobel-díjas fizikus először az 1959-ben tartott „There’s Plenty of Room at the Bottom” című előadásában tett egyértelmű utalást a nanorobotok orvostudományi felhasználására. Ez a gondolatmenet indította el aztán kutatócsoportok tucatjainak munkásságát, hogy kikísérletezzék az olyan problémák, mint például az érfalak belső tisztításának vagy a célzott gyógyszeres kezelés megoldását. A szélesebb közönség számára K. Eric Drexler 1986-os „Engines of Creation” című munkája tette emészthetővé a nanotechnológia alapjait. A könyvben hétköznapi, közembernek is érthető módon fejtette ki az aprócska robotok felhasználási lehetőségeit: az atomi nagyságú gépek rajokat formálva építenek kis szerkezeteket, amik képesek különböző feladatokat ellátni az emberi szervezetben vagy más bonyolult gépezetekben.
A jelent vizsgálva azonban úgy tűnik, a nanotechnológia túl nagy fába vágta a fejszéjét, ma még ugyanis a legmodernebb technológiával is rendkívül nehéz a méter milliomod területén hatékony robotokat építeni. A rajgondolkodás megértésével és másolásával, valamint új, ultrakönnyű és szuper vékony építőanyagok (mint például a szénszál) fejlesztésével azonban talán már nincs olyan messze a jövő, amelyben a bonyolult és nehéz műtéteket apró robotok milliói végezzék a szervezeten belül.
Forrás: Connected World