A közgazdaságtan egyik alapeleme, hogy minden vállalat számára léteznek állandó és változó költségek. Az elsőre jellemző példa a drága és megkerülhetetlen gyárüzemeltetés. Az amerikai Canvas ez utóbbin szeretne javítani a kisméretű autonóm gépei segítségével.
A gyárakban hagyományosan futószalagokat szerelnek fel azokon az útvonalakon, melyeken gyakran szállítanak alkatrészeket, nyersanyagokat vagy termékeket egyik pontból a másikba. A rögzített pályák hátránya, hogy a költséges kiépítés után az összes további folyamatot ehhez a meglévő infrastruktúrához kell tervezni.
Az önvezető kiskocsik ugyanakkor bármikor tetszőlegesen átprogramozhatóak, így akár egyetlen nap során is elláthatnak többféle különböző feladatot, attól függően, hogy mire mutatkozik igény.
Ahogy a vállalat vezérigazgatója, Jonathan McQueen elmagyarázta, egy ilyen jellegű kocsi tervezése bizonyos szempontból nehezebb, mint a hagyományos önvezető autóké. A kültéren közlekedő járművek ugyanis könnyen bízhatnak a viszonylag pontos GPS jelekben, míg a beltéri gurulórobotok többnyire csak pontosan megtervezett útvonalakon mozognak.
Ehhez képest a Canvas négykerekűje teljesen váratlan, sokszor kaotikus környezettel találkozik, ahol csak a saját műszereire, érzékelőire támaszkodhat, és azok adatai alapján kell a legrövidebb, legjobb útvonalat megterveznie. Ahhoz, hogy ilyen körülmények közt „túléljenek” a robotok, két fontos fejlesztés különbözteti meg őket társaiktól.
A végfelhasználó számára azonban korántsem bonyolult a rendszer használata. Az online kezelőfelületen csak különböző leadó- és felvevőpontokat kell meghatározniuk, utána pedig egyszerű utasításokkal (vigye A-ból B-be, majd C-be a csomagokat) vezérelhetőek a szerkezetek.
A szakemberek tervei szerint több különböző feladat ellátására alkalmas gépet is fejlesztenének a jövőben, melyek segítségével már észrevehetően csökkenhetne a gyártásautomatizálás költsége, így akár a kisebb cégek is profitálhatnának a technológiából.
Forrás: TechCrunch