A tanulmány által világszerte vizsgált városközpontok többségében legalább 60 éves vízvezetékek találhatók. A szivárgó csövek miatt az úgynevezett NRW (non-revenue water), azaz a nem értékesített ivóvíz mennyisége évi 126 milliárd literre becsülhető globális szinten. Ez a becslésük szerint hozzávetőleg 40 milliárd dolláros veszteséget jelent évente.
A növekvő vízstressz (a hasznosítható mennyiség csökkenése vagy a vízminőség romlása), a magas előállítási költségek, a vízkészletek optimális elosztása iránti igény, valamint a környezettudatosabb életmód egyre inkább szükségessé teszi a szivárgásérzékelő megoldásokat, valamint az értéknövelt intelligens szolgáltatások bevezetését.
Paul Hudson, a Frost & Sullivan energiai és környezetvédelmi részlegének vezető elemzője kiemelte: ugyan egyre többen veszik igénybe a különféle „okos” fejlesztéseket, a piac azonban még korántsem egységes. Pedig ezekkel a szolgáltatásként is bérelhető (Leak Management-as-a-Service) megoldásokkal a vízművekben mérsékelhetőek lennének a beruházási költségek, kevesebb pénzt kell fordítani a berendezések karbantartására, és kisebb szakértői csoportok is elegendők a munka elvégzéséhez.
A technológia része lehet a tömeges szenzoros méréseken túl akár a mesterséges intelligencia alkalmazása is a szivárgások prediktív előrejelzésére.
„A szivárgás adatainak zökkenőmentes integrálása az adatelemzési platformokba segíthet a gyors döntéshozatalban” – tette hozzá a szakember. Hudson szerint a vezetékek állapotának felmérése a másik kulcsfontosságú tényező. A szivárgáskereső elektródák pedig a szennyvízvezetékeknél is használhatók, pontosságuk és gyorsaságuk révén pedig még időben megelőzhető a baj.
A világ vezető vállalatai már több olyan megoldást is kínálnak, amelyekkel növelhető a hatékonyság, és mérsékelhetők a veszteségek. Néhány példa ezek közül: