Bár már futurisztikus képességekkel bírnak a robotautók, de még mindig rengeteg fejlesztésre és tesztelésre van szükség – például a vakfoltok megszüntetése is az egyik kulcsfeladat. A hibázási lehetőségek egyik oka, hogy a jármű rendszerének mesterséges intelligencián (AI) alapuló „tréningezése” csak véges számú esetet képesek szimulálni.

A Microsoft és a Massachusetts-i Műszaki Egyetem (MIT) ezt a hiányzó láncszemet szeretné pótolni, a közös projektjükben kifejlesztettek egy modellt, ami állítólag képes a „virtuális vakfoltok” kiszűrésére. A megközelítés lényege, hogy az AI az egyes szituációban adott emberi reakciókat összeveti a saját reakciójával, és a kettő közötti különbség alapján változtat a saját viselkedésén. Ha például egy önvezető autó nem tudja, hogyan húzódjon le egy mentő érkezésekor, akkor tanulhat abból, hogyan áll félre az útból egy hús-vér vezető.

A modell fejlesztésénél a valós idejű korrekciókat is felhasználják. Ha a program valamit rosszul végez, akkor az emberi sofőr átveheti az uralmat a jármű felett, és jelezheti, hogy valami nem stimmelt.

A kutatóknak arra is van megoldásuk, hogyan kerüljék el, hogy a vezető nélküli járművek túlzottan magabiztossá váljanak, és minden mozzanatot biztonságosnak tartsanak. A tanulási algoritmus nemcsak felismeri az elfogadható és a nem elfogadható reakciókat, de valószínűségszámítást is végez, hogy mintázatokat fedezzen fel. Ennek a célja, hogy még inkább el tudja dönteni, hogy valami teljesen biztonságos, vagy esetleg további problémák lehetőségeit rejti magában. Ha egy reakció megfelelő is az esetek 90 százalékában, attól még az algoritmus felismerhet benne olyan gyenge pontokat, amelyek fejlesztésre szorulnak.

A technológia még nem kész a bevetésre

A fejlesztők a modellt egyelőre csak videójátékokon keresztül tesztelték, amelyekben korlátozott számú paraméterrel és viszonylag ideális kondíciókkal találkoznak. A hosszas teszteket még igazi gépkocsikon valós forgalomban is el kell végezni. Ha beválna a technológia, akkor ez sokat tehetne az önvezetés biztonságosabbá tételéért.

A végeláthatatlan fejlesztésekre jó példa, hogy a korai modellek még mindig küzdenek az olyan hétköznapi környezetváltozásokkal is, mint a behavazott táj, nem beszélve a nagysebességű forgalomról, ahol egyetlen hiba is ütközéshez vezethet. Az új elképzelés akár abban is segíthet, hogy az autonóm rendszerek megküzdjenek a bonyolult szituációkkal anélkül, hogy gondosan kimunkált beépített megoldásokra lenne szükség.