Az innovatív technológia hasznosításához viszont nem elég csupán IT munkacsoportokat kialakítani, a szűkös költségvetés pedig szintén erősen korlátozza a lehetőségeket. Olyan módszerek szükségesek, amelyek valóban megkönnyítik a városlakók mindennapi életét.

Mi is az a smart city?

Valójában ma már korántsem sci-firől van szó. A kifejezés olyan településekre utal, amelyek az információs és kommunikációs technológiákba invesztálnak a városon belüli szolgáltatások javítása érdekében. Ezek magukban foglalják az olyan mindennapi szegmenseket, mint például a szállítmányozás, a hulladékkezelés, a közművek működtetése, a lakosság informálása vagy az esetleges „vészhelyzetek” kezelése.

A városok „felokosítása” olyan alkalmazások, szoftverek és szolgáltatások beépítését jelenti az önkormányzati rendszerbe, melyeknek köszönhetően az hatékonyabb működésre képes.

A Statista adatai szerint 2018-ban 167,4 millió csatlakoztatott eszközt használtak a közszférában a smart city fejlesztésekhez kapcsolódóan. Ez a szám az elkövetkező években várhatóan látványosan növekedni fog. Ami viszont gondot okoz, hogy nincsenek olyan ökoszisztémák, amelyekkel ezek egységesen tudnának működni.

Mivel a fejlesztések sok esetben nem járnak azonnal mérhető előnyökkel, így nehéz megtervezni a rendelkezésre álló források elosztását. Pedig az intelligens megoldásokkal hosszabb távon sok időt és pénzt lehet megtakarítani, valamint az eddigieknél hatékonyabb folyamatokat kialakítani.

Példának okáért a Juniper Research jelentése szerint a városlakók éves szinten 60 óra felszabaduló időhöz juthatnának. Intelligens közlekedési rendszerekkel 19,4 órát, nyílt hozzáférésű platformokkal (open data) 31-et, készpénzmentes fizetési módszerekkel 1,2 órát, biztonságosabb utak révén pedig 7,8 órát lehetne fejenként megspórolni.

Az összefoglaló folytatását itt olvashatja el.