Becslések szerint 2020-ra 25 és 50 milliárd közé tehető a csatlakoztatott eszközök száma. Mindez egy kényelmesebb és modernebb világ képét vetíti előre. Ugyanakkor egyben félelmetes is, hiszen a mindenütt jelenlévő felügyelet, a magánélet eltűnése, a kapcsolódó rendszerek esetleges feltörése és az adatok eltulajdonítása igen ijesztően hangzik.

Drasztikusabban átrajzolhatja a világot az IoT, mint az internet

Ráadásul sokan nincsenek is tisztában a Dolgok Internetének (Internet of Things, IoT) valódi jelentésével, és azzal, hogy mindez nem pusztán az intelligens készülékekről szól, hanem sok más mellett az embereket körülvevő technológiai változások folyamatáról is.

Példának okáért elég az elmúlt évek hardveres és szoftveres fejlődésére gondolni: a 3D-modellező szoftverek gépigényük miatt korábban csak a nagyvállalatok számára voltak elérhetők, aztán a kisebb cégek is hozzájuthattak, mára pedig szinte bárki használhatja, aki rendelkezik internetkapcsolattal és egy átlagos számítógéppel.

Komoly gondot okoz viszont, hogy a vállalkozások egy része még azt sem tudja, hogyan kellene alkalmazni az újabb innovációkat, hiszen sokszor nem is foglalkoznak azzal, hogy mi is zajlik körülöttük. Például a rádiófrekvenciás azonosítást jelentő RFID-technológia ígéretesnek tűnhet a nagy nemzetközi szállítók számára, hiszen így valós idejű méréseken alapuló digitális térképen követhetik nyomon az ellátási láncban részt vevő minden egyes termék útját.

De vajon mindenképpen ez a fejlődési irány a fogyasztói elektronikai iparágban? A Tech in Asia portál szakértője, Angus Hervey szerint a szektor útja sokkal inkább arrafelé tart, hogy a vásárlók a jövőben internetről letöltött mintákkal sétálnak be a boltokba, ahol egy 3D-nyomtató előállít bármit, amire a vevőnek szüksége van. A gyártónak hosszabb távon tehát érdemes inkább azzal foglalkozni, mire képes az IoT a célegyenesben (a bolt és a fogyasztó között), semmint kizárólag azzal, hogy miként gyorsíthatja fel az ellátási láncot.

Ugyanakkor egységes alapelvek kidolgozására is szükség van, biztosítani kell a megfelelő szintű adatvédelmet, és azt is, hogy az adott eszköz által gyűjtött információkat a felhasználó igény szerint bármikor törölhesse. Pontosan meg kell határozni azt is, hogy mi minősül nyilvános, illetve magánadatnak – márpedig ez még a legmagasabb szintű politikai döntéshozatali körökben is komoly vitákat okozhat.

Továbbá nem szabad elfelejteni azt sem, hogy a milliárdnyi szenzor és a folyamatosan online tartózkodás még nem jelenti automatikusan azt, hogy minden a fogyasztók érdekeit szolgálja – tette hozzá a szakértő.