Big Data a kaptárban: méhek tesztelik az algoritmusokat

Big Data a kaptárban: méhek tesztelik az algoritmusokat

Big Data a kaptárban: méhek tesztelik az algoritmusokat

agrár

2 perc

Az ABB krakkói kutatóközpontjában méheket tartanak az épület tetején, és nem pusztán azért, hogy javítsák a város környezeti állapotát, hanem hogy számítógépes algoritmusokat teszteljen velük.

A svéd-svájci vállalat lengyelországi kutatóközpontja annyiban más, mint a többi, hogy itt nemcsak élvonalbeli kutatásról van szó, így például kialakítottak egy apró méhészetet, amely 50-60 ezer méhnek ad otthont. A repülő rovarok megjelenése a központ tetején kezdetben a cég egyik lelkes alkalmazottjának volt köszönhető. A legfontosabb mégis az – a méztermelésen felül –, hogy a méhek azóta rengeteg hasznos tesztadatot szolgáltatnak a kutatóknak.

„Először néhány egyszerű szenzort helyeztünk ki, melyek a páratartalmat, a hőmérsékletet, a légköri viszonyokat és a levegő CO2-tartalmát mérték. Később kamerákat is felszereltünk, méghozzá nagysebességű, infravörös és hiperspektrális kamerákat” – magyarázta Marek Florkowski, a krakkói Corporate Research Center vezetője.

A központ az ABB berendezéseiben elhelyezett érzékelők hatalmas adatállományainak elemzésére alkalmas algoritmusok fejlesztésére szakosodott. A számítógépes algoritmusok tesztelése szempontjából rendkívül hasznos, ha a valós életből vett különféle adatok sokasága áll a kutatók rendelkezésére. Kiderült, hogy hatalmas mennyiségű nyers adat generálására is alkalmas egy aktív méhkolónia.

Érzékelők a kaptárban

A szenzorok a méhkas belsejében uralkodó hőmérséklet és páratartalom, valamint a kaptárak súlyának adatait folyamatosan továbbítják egy szerverre.

„A tudományban – például az anyagtudományban – sokszor gondot jelent a megfelelő mintadarab hiánya. Ugyanez vonatkozik a nagy adatmennyiségekre és az algoritmusokra is. Olyan adathalmazra van szükségünk, amelyik reprezentálni tud bizonyos folyamatokat. A méhek épp így viselkednek, hiszen egyszerre produkálnak termikus folyamatokat, valamint ultragyors és lassú magatartást, ami mozgás- és mintázatfelismerést igényel” – sorolta Florkowski. 

Az eredményül kapott adatfolyamokat szenzortechnikák és analitikai algoritmusok tesztelésére használják. A kaptár bejáratára irányított kamera képe például az egyik képfelismerő rendszerünk fejlesztéséhez és tárgyaknak képtovábbításon alapuló számlálásához biztosít hasznos adatokat. Mivel egyszerre sok méh repül ki a kaptárból, így a tudósok igyekeznek megtalálni azt a módszert is, amivel a sebességük, apró méretük és a háttér figyelembevételével meg tudják számlálni őket.

„Valójában a kaptárak lehetőséget biztosítanak arra, hogy eljátsszunk az adatelemzés legkülönfélébb aspektusaival, a szenzorokkal, az adatgyűjtéssel, az adatelemezéssel és az adatok képi megjelenítésével, valamint arra is megfelelő, hogy teszteljük ezeket” – mondta az egyik kutató.

„Vegyünk például egy olyan alkalmazást, mint a méhek azonosítása, detektálása és nyomon követése. Ez az alkalmazás egy az egyben megfeleltethető az üzem padlóján haladó tárgyak, illetve a mozgó szállítókonténerek követésének” – mutatott rá a gyakorlati hasznosításra Michal Orkisz.